love

Szeretni szép, nemes dolog, Csalódni fáj, te is jól tudod. a forró nyár áthajlik a télbe, de én Szeretlek, s ennek soha nem lessz vége! "

Ameddig te szeretsz, én addig élek, De kérlek Szeress! mert meghalni félek!

Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni!

Kinnt esik az eső, Én bennt üldögélek,
Arra gondolok, hogy mennyire Szeretlek Téged!
Ameddig csak lehet, maradj velem,
és örökkön örökké szorícsd a kezem!

Egy májusi éjszakán nézz fel az égre, s válassz egy csillagot a magad részére.
Én is választottam, Az Te vagy, Kihez a szívem örökké hű marad!

 

Szeretlek édes, szeretlek téged, szeretni foglak amíg csak élek! Kezem reszket, szívem is nehéz, Szeretlek téged! ennyi az egész!

 

A világon a legcsodálatosabb érzés, mikor óriási szemeiddel kedvesen rám nézel. Mosolyogsz, és puszit nyomsz a számra. Majd hozzám bújsz, és halkan súgod: SZERETLEK!

 

Van úgy, hogy valakit szeretünk,de egymásé soha nem lehetünk, mert amit az egyik mindennap kimond, a másik nem érzi viszont.


Sír a szívem és sírok én is, mert hiányod minden perce mardos, hasogat és fáj ha nem vagy velem, de mégis boldog vagyok, mert tudom, hogy vagy nekem.


Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél.


A boldogság az, amikor sokat kapunk, a fájdalom az, amikor ez mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fog fájni.

 



A szív szeret, az ész tudja, nem lehet. Így ketten örök ellenfelek Az ész már lemond, a szív még remél, ám hiába az okos, az érző szív ezerszer többet ér.

 



Nem háborgok, pedig háborúk dúltak fel a lelkemben, nem lázadok, de egy világ dőlt össze bennem.

 



Sötét van itt és magány, szívem vérzik és nagyon fáj. De nem szólok semmit, csak titkolom, hogy a szerelem nekem milyen nagy fájdalom.

 



Én féltem ő félt, de sajnos ez nem elég. Én szeretem, ő szeret, de a szerelmünk nem lehet teljes. Megakadályoz minket egy erő, melynek neve: szülő. Mely erősebb a fájdalomnál s mely erősebb minden külső erőnél.

 

"Pedig a szerelem mindig más.
Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer:
az új szerelem mindig ismeretlen.
A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat.
És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele.
Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit.
Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta.
Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált."


 Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fuztelek, arcom tuzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged!



„Régóta lappang egy gondolat a fejemben,
Egy aprócska dobbanás itt bent a szívemben,
Kimondani nem könnyű, de megteszem,
Mert tudnod kell, hogy csak VELED létezem!”




Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.




Ha becsukom a szemem TÉGED látlak,
Még éjjel is csak TÉGED várlak!
Mikor reggel felkelek nagy magányra ébredek,
Ilyenkor érzem, hogy nagyon HIÁNYZOL nekem!!!




Hiányzol,mint testnek a vér,szinte éget,hogy nem vagy az enyém.Hozzád repülnék,mintegy gondolat,hiányzik minden ami te vagy!




Miért csukjuk be a szemünket amikor alszunk?Amikor álmodunk?Amikor csókolódzunk?Mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatók.Ha becsukom a szemeim téged látlak.



Ha a szívem akkora volna mint a világegyetem,akkor sem volna elég hely benne,hogy bele férjen mind az a szeretet,amelyet irántad érzek




Egy percig szeress, míg elmondom imádlak!
Egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak!
Szeress egy napig, míg csókolni tudlak!
Szeress egy életre, és én is szeretni foglak!


"Elválni könnyű, feledni nehéz,
Az ember a múltba ezerszer visszanéz.
Most távol vagy, mégsem feledlek,
Bevallom: Őszintén Szeretlek!"



„Szoktál-e felnézni az égre, megszámolni néhány csillagot. Szoktál-e akkor rám gondolni, vajon most hol vagyok? Én szeretnék ott lenni veled, s füledbe súgni: SZERETLEK TÉGED!”

„Szeretlek te helyes szerelmes. E reggeled legyen szép és kedves, rengeteg "e"-vel, melyeket szerelmes szerelmed smsében képezett e (remek) szerelmed.

"Többé nem lehetek veled
Többé nem foghatom kezed
Többé nem lehet szeretni
De el sem tudlak feledni
Ha itt lennél és szeretnél
Jóban együtt nevetnénk
Bajban engem vigasztalnál
Mindig mellettem állnál
De ezt tőled nem kérhetem
Hisz elérhetetlen vagy nekem
Nem tudsz róla, de te vagy nekem
Az életem, a mindenem
Titokban, én szeretlek téged
Nélküled nem élet az élet
Akartam rád tovább várni
Vagy a halál kapujában állni
Élek, de lelkem, mint a halott virág
Te vagy neki az egész világ
Sötétségben, mint virágnak a fény
Az életben te vagy nekem a remény
Mégis néha miattad akarok mindent itt hagyni
Máskor pedig téged megkeresni, és nyakadba ugrani
Elmondani neked mennyire szeretlek
De sajnos ezt nem tehetem meg
Marad nekem a reménytelen szerelem, a szenvedés, a bánat
De tudnod kell, hogy örökké várlak.ˇ"

Miért nem szabad szeresselek?
"Miért nem szabad szeresselek, mért kell, hogy elfelejtselek téged?
Nem is tudod, nem is sejted hogy én mennyi könnyet ejtek érted.
Megkínoztál, meggyötörtél, minden álmot összetörtél szívemben,
Más lettél, elfeledtél, s én azt hittem, hogy szerettél engem.

Estefefé arra járok, te csak éled a világod vígan.
Nem hiszel a szerelemben, nem hiszed, hogy az emberben szív van.
Mindent, mindent másnak adtál, de hűséget sose kaptál cserébe.
Hiába, a boldogságot nélkülem te nem találod mégse.


Nagyon szerettelek

Te elfeledhetsz, de én emlékszem még rád
Töltöm még miattad ébren az éjszakát.
Eszembe jut még huncut barna szemed,
mely még most is folyton előttem lebeg
Eszembe jut hangod, melyet még azóta is hallok
melytől befogott füllel sem szabadulhatok
Eszembe jut mosolyod, mely most is feldereng
Elnézem még most is, s szívem megremeg
Eszembe jut kezed, mely oly édes, simogató
eszembe jut ajkad, mely még mindig hívogató
Eszembe jut a köszöntés, melytől új életre keltem én
eszembe jut a búcsúzás, s űr lesz szívem helyén.
eszembe jut az első szó, és még az utolsó is talán
Mikor éjjelente bezörgetsz szobám ablakán
Eszembe jut a forró nyár, a zápor, és a hold
Még most is tisztán él bennem, ami már csak volt...
Még most is sírok miattad, pedig már rég nem láttalak,
Még most is bánom, hogy akkor megtaláltalak
Bánom, hogy a szerelem rám talált veled
és most mégsem foghatom meg két csodás kezed
Még sem láthatom arcod a napfényben
Mégsem veled nézem a csillagokat az égen
Fáj, hogy vége, fáj hogy nem is volt,
Fáj, hogy ennyire fáj nekem a múlt
Fájó emlék nekem minden egyes szavad
s a szó még most is a torkomon akad
Fáj hogy van szerelem, fáj, hogy éreztem már
Nekem nem lenne baj, csak a szívemnek kár
Fáj, hogy nem voltál, s nem is leszel lehet
Nem fáj már a szívem csak... nagyon szerettelek."

Ha én egyszer megcsókolhatnálak

Sose volna többé a világon bánat,
a keserű könnyek is mind elmúlnának,
Ez a napsugaras nyár sosem érne véget,
Ha én téged egyszer megölelhetnélek.

Sose fogyna ki a heve tán a napnak,
Sose hullna le a virágról a harmat,
Amerre mi járnánk, virágok nyúlnának,
Le sem hullanának, el sem hervadnának,
Ha én téged megcsókolhatnálak.

Bánat!


Várni valakit, aki nem jön többé.
Elmenni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni.
Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet.
Szívdobogva várni: s nem jön rá felelet.
Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak.
Rózsákat őrizni, mik úgyis elhervadnak.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.
Mással látni meg őt, s utána fordulni,
Kacagni, kacagni hamis lemondással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni. O sose tudja meg mi a bánat.
Van aki könnyen eléri azt akit szeret.
Van aki sír, szenved míg övé lehet.
Van aki hamar tud feledni, van aki meghal,
Mert nagyon tud szeretni

"Nem tudtál szívből szeretni,
S most én megpróbállak feledni.
Szerettelek igazán, hogy mennyire, azt te nem tudhatod,
Elhoztad szívembe a felkelő napot, majd szerelmed alábbhagyott.
Még mindig szeretlek téged, de érzem
Soha nem fogsz úgy szeretni mint én téged.
Még fájnak az emlékek, és fáj a szív,
Üres a szó, mely téged hív.
Egy lány, egy érzés, lassan vége már,
Már nem várom hogy újra eljöjjön a nyár...
Meleg szellő cirógatja testem,
Hideg szél fúj a szívemben.
Együtt vagyunk, mégsem vagy velem,
Szerelmem irántad reménytelen.
Már nem várok és nem remélek semmit,
Nem futok olyan után ki mást hív.
Szeretném remélni hogy egyszer majd rámtalál
Kinél szerelmem ugyanolyan viszonzásra talál.
Veled vagyok, bár tudom reménytelen,
De nehezen tudom elképzelni nélküled az életem.
Szeretném hinni, hinni hogy változhatsz,
És szerelmünkre újból beköszönt a tavasz.
De most sem hívsz és nem nézel felém,
Számunkra már tényleg nincs több remény.
Most jöhetne hát a búcsú, nem lesz folytatás,
De naiv kis szívem még csodára vár.
Várom a hajnalt, és figyelem az eget,
Valahol lehet, hogy te is ugyanezt teszed

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat